“TTT, avagy Tetőkert Tervek Terézvárosban – a STOA Építészműterem elképzelései szerint” – cikk az Építészfórumon

2009. tavaszán a BME Építőművészeti Doktori Iskola (DLA) féléves tervpályázatának a témája a terézvárosi tetőterek lehetséges újszerű beépítései voltak. A 10 építészcsapat közül a megbízó 2009 telén néhány építészcsapatot felkért, hogy a tervüket elvi engedélyezésre készítsék elő.

A mi pályázatunknak a Weiner Leó utca 17 szám volt a tárgya. A megbízásunk már a szomszédos 15.szám alatti épületre is kiterjedt.

Jelen ismertetőben a két épület együtt szerepel, mivel a két épületet ugyan azzal az építészeti és városépítészeti metodikával terveztük és a vonatkozó szabályok, szabályzat is megegyezik. A tervek jelenleg munkaközi állapotban vannak. A tervtanács pozitívan bírálta el (néhány kisebb módosítási kérelemmel)

Részlet a tervtanácsi állásfoglalásból

„…A Tervtanács elé hozott négy terv közül ez az elképzelés volt az épületek felső részét leginkább újszerűen, formabontóan értelmező megoldás. Az elképzelés amúgy elnyerte a Tervtanács tetszését. Az erős elméleti alapokra felépített koncepció, a tetőkert –pergola/árnyékoló – lakóegység együttese és a kortárs építészet gyakran alkalmazott áttört, többsíkú fémszerkezeteinek elegyítése tud illeszkedni s egyben valami többletet is nyújtani az eklektikus környezethez…”

Városépítészeti koncepció

A kerület egyik legsúlyosabb problémája a zöldfelületek szinte teljes hiánya. Az épített környezet mellet a zöld környezet szinte teljesen eltűnt ebből a városrészből. Az érvényben lévő és tervezett szabályozási tervek és szabályzatok, is ezt az arányt kívánják javítani és ezáltal a történelmi részt élhetőbbé, emberségesebbé tenni. A meglévő épületállományra és az azok által meghatározott városépítészeti struktúrára, a fasorok nélküli szűk utcákra és mellékutcákra ma már, mint a közös kultúránk egy megőrizendő darabjára is tekintenünk kell. A város kiterjedtsége miatt eltűri, hogy helyenként –elsősorban a Körúton kívüli részeken- a régi szerkezetet felülírva új, korszerűbb városszerkezet születhessen meg (pl. Corvin projekt, vagy a Kéthly Anna tér és Klauzál utca szabályozása), melyben már a zöldfelület is helyet kaphat, mint a korszerű város elengedhetetlen alkotóeleme.

A Terézvárosban túl sok építészeti, városépítészeti eszköz azonban nincs a kezünkben, hiszen a századelőn és korábban kiépült struktúrát nem lehet még csak részben sem lerombolni, hogy azokat aztán szélesebb utcákkal újjáépítsük. A zöld területek iránti igényt azonban jól mutatja, ahogyan a városháza projekt kapcsán a bazárok elbontása után a belvárosban kialakult új szabad területet a városlakók nagy része mennyire pozitívan fogadta. A kérdés azonban ezekben a belvárosi kerületekben mindig kettős, mi a fontosabb az élhetőbb, emberségesebb, levegősebb város, vagy a történelmi szövet, a történelmi építészeti karakter megőrzése?

Ezt szem előtt tartva próbáltunk egy olyan beépítést létrehozni, mely egyszerre próbálja meg továbbvinni a történelmi építészeti karaktert és ajándékozza meg a város lakóit egy újabb zöldfelülettel. A két szomszédos épület tetőtérbeépítését a szabályozási tervben is sugalmazott tetőkertes kialakítással oldjuk meg. Az új lakások az eredeti tetők kontúrjain belül kaptak helyet. A magastetők helyett azonban az épület tetejének teljes területén egy (az épület szárnyaitól függően) többszintes tetőkert kap helyet.

Az eredeti utcakép visszaadása érdekében azonban az utcai szárny felett egy egyterű, nagy, filigrán, fehér, sorolt betonszerkezetű nyitott pergolát helyeztünk el. Ez az egységes, nyugodt képet festő pergolarendszer képes mai módon megjeleníteni az impozáns, egyterű tetők építészeti karakterét. A mai építészeti köznyelvben használatos eszköz egy újragondolt használatáról van tehát szó, mely egy képben összefoglalja, bekeretezi és el is rejti a mögötte megbújó, sajátos tetőfelépítmények, kéménykialakítások miatti tagolt tetőfelépítményt.

Javaslatunk tehát a mostani utcaképet jellemző NAGYVONALÚSÁG megőrzése úgy, hogy egyúttal közösségi – vagy csak a lakók által használható – tetőkerteket hozunk létre.

Építészeti koncepció: “Árnyéktetők”

Az épületek hátsó szárnyaira is tetőkert kerül. Ezeken az utcáról nem látható területeken kortárs tájépítészeti eszközökkel kívánjuk érzékelhetővé tenni a múltat, és kiszolgálni a jelen kort. Az eredeti térszerkezetet élő növénystruktúrákkal – sövényfalakkal, ill. egy könnyed, filigrán acélhálóval és az arra lugasszerűen felfuttatott növényhálóval – rekonstruáljuk a jelenlegi tetőszinten. A 3-4 m magas szellős növényfalak kívülről feszes képet mutatnak, belépve azonban egy-egy zöld testbe, apró modern kerteket, újabb és újabb kortárs kertművészeti meglepetéseket találhatunk. Itt olyan szabadtéri közösségi funkciók kaphatnak helyet, melyek segíthetnek a kötődés és identitásképzésben: közösségi parkok, titok kertek, tematikus kertek.

A tetőszinten az utcai fronton kialakított pergolákat fix árnyékoló-lamellák beépítésével tovább lehet artikulálni. Ezeknek a lamelláknak a segítségével az épületek egyszerre kaphatnak hasonló karakterű arculatot, de ez az eszköz az egyedi karakter kialakítására is lehetőséget teremt. A rajzolat segíthet mai nyelven megidézni az épületek születésének korát.

A megépülő szerkezet később akár teljes területen beüvegezhető lenne – ezáltal tetőszinti „orangerie”-t lehet kialakítani, ill. részben napkollektorokkal is el lehet látni. Elsősorban a szerkezethez jobban illeszthető lamellás napkollektorokkal, nem pedig a nagyméretű, táblás fix paneles kollektorokkal.

Tetőtérbeépítés, benapozás

A tetőn fontosnak tartjuk a növényzet megjelenítését, hiszen e nélkül a látvány túlon túl elszakad az ember természetes környezetétől. Az utcai oldalon hasonlóan fontosnak szempont a homlokzati sík visszaléptetése, így az új, ill a régi karakteresen elválik egymástól. Mivel az utcai oldal mindkét esetben részben északi, itt a növényzet telepítéséhez szükséges ültetőgödröket részben merőlegesen terveztük elhelyezni – így a nyugati nap még benapozza a „kertet”. A belső déli udvaron, ahol jobbak a benapozási adottságok egy nagyobb szintenként közös zöldfelület kialakítását javasoljuk.

Utcakép

A tervezésnél tiszteletben tartjuk a meglévő épületet és a kialakult utcaképet, a ráépítés nem túl agresszív, hanem inkább visszafogott képet ad. Az új építés tömegében és anyagában is elkülönül a régitől, nem próbál meg hozzásimulni.

Alaprajzi kialakítás

A lakások kialakításánál fontos tervezési szempont volt lehetőségek szerint minél négyzetesebb   lakásformák létrehozása. A tervezett program szerint átlagosan 80nm-es lakások kerülnek kialakításra, lehetőségek szerint magas építészeti minőségben.

Beépítési paraméterek tisztázása

A bruttó szintterületi számítás a vonatkozó törvények alapján készült, azaz a padlószinttel nem rendelkező pinceszinti területeket – ahol egyébként a lakásokhoz tartozó tárolók találhatóak – nincsenek beleszámítva a mutatószámba. Az utcai fronton található helyiségeket és az ezekhez csatlakozó épületszerkezeteket  beleszámítottuk. A beépítés kihasználja a telek 50%án megvalósuló tetőkert esetén kapható 0,5 bruttó szintterületi bónuszt, de ezzel együtt is a tömegalakítás csak minimálisan lép ki az eredeti tetőkontúrból. A tervezett beépítés nem használja ki maximálisan a lehetséges szintterületi beépíthetőséget.