Időről-időre előkerül Budapest vízi tömegközlekedésének felélesztési ötlete. Ehhez kapcsolódva pedig szintén gyakran felmerül az a gondolat, hogy az új közlekedési járműveknek olyan egyedi, karakteres jellege lehetne, mint a velencei gondoláknak, a londoni emeletes buszoknak, vagy épp a sárga taxiknak New Yorkban. Identitást teremteni azonban nagyon nehéz, legtöbbször magától alakult ki egy-egy ilyen ikonikus város-specifikus rendszer nem tervezőasztalon született kreálmány, hanem örökség… A vízi tömegközlekedés nemrégiben újra napirendre került, ennek kapcsán vált érdekessé egy korábbi tervünk, melyet Ásztai Bálint és Trummer Tamás készítettek.

A Budapest új jeleire kiírt pályázaton mi egy hely-specifikus, történeti időből származó budapesti általunk jelképszerűnek felfedezett elemet szerettünk volna visszaállítani, olyat, melynek átgondolásával, maivá formálásával lehet alkotni egy olyan erős jelet, mely méltó párja lehetne az iménti nemzetközi felsorolásnak.

A javaslatunkkal a vízparti fejlesztések blog számolt be nemrég, melyet az index.hu is átvett.

TELJES BEJEGYZÉS

Budapest fénykorát a XIX. század végén élte. Az ország a gazdagságát talán leginkább élelmiszeriparának köszönhette (ugye mindenkinek ismerősen cseng „Európa éléskamrája”…?) Az élelmiszeriparon belül pedig a malomipar volt az egyik húzóágazat. A főváros, Budapest igazi központként rengeteg remekül megformált malomépülettel büszkélkedhetett, a vidéken megtermelt termények java ide futott be. Az épületek mellett párhuzamosan több száz(!) hajómalom is üzemelt a Dunán. 1836-ban pl. csak Budapesten 400 jegyzet hajómalom volt található a Dunán! Ezek annyira szerves elemei voltak Budapest látképnek, hogy a korabeli térképeken a hajók helyei is mind fel voltak tüntetve. A XX.század második felére azonban az országszerte több mint 4000 hajómalom gyakorlatilag mind megsemmisült. A II. évezred elején egyetlen egy hajó sem maradt az országban, 2006-ban egy kisebb hajómalmot Ráckevén rekonstruáltak.

Pályázati anyagunkban ezt a karakteres, szép és egyúttal történeti látványt is adó formát javasoltuk feleleveníteni. A hajómalmoknak nem csupán egyedi megjelenésük van, hanem kicsit szimbolizálják Magyarország és Budapest egyik, –egykori- erősségét és azt a korszakot idézik, melyben maga a főváros is megszületett, melyben megszületett a Belváros, az Andrássy út, amikor Ybl és társai alkottak.

A javaslatunkban tehát elsősorban nem a tömegközlekedési járművek megformálása lenne (csak) az egyedi, hanem a vízibuszok kikötő-állomásai. Minden állomás egy-egy újszerű hajómalom lenne.

Koncepciónkban a hajómalmok legkarakteresebb elemét kívántuk hangsúlyozni, így jelentősen megnöveltük a kerekek méretét, a fix hajótest pedig magába a kerék belsejébe, a „csapágyba” került –a fix belső terek körül forog a kerék. Az így megnövelt –de nem túldimenzionált- kerekek a túlsó partszakaszokról is jól beazonosíthatóak, és felismerhető egyedien budapesti elemekké válnak. A kereke a Duna dimenziójához igazodva terveink szerint ~8-9 méter magasak lehetnének.

Természetesen a vízzel hajtott kerekek energiát termelnek, de ebben az újjászületett verzióban nem a búza megőrlése lenne vele a cél, hanem a mai kort kifejező környezettudatos gondolkodás jegyében részben ez oldaná meg az állomások energiaszükségét.
Az állomások a pusztán közlekedési funkción kívül több funkciót is kapnának: kiállítóhelyek, koncerttermek, kávézók kerülnek benne kialakításra, így gazdagítva a Dunától elszakított város kapcsolódási pontjait a vízhez.

A szükséges állomások helyének meghatározása a meglévő közösségi közlekedési rendszerhez illeszkedik. A hálózatban két jelentősebben kiemelt megálló kap helyet,- északon és délen,- a projekt azonban igény esetén túlterjeszkedhet ezeken is.
A déli hangsúlyt a Lágymányosi és Petőfi híd közötti új hídépület jelenthetné. A mi elképzelésünkben természetesen a híd pillérei helyett a teljesen egyedi, eltérő magasságú, malomkerék-épületek kapnak helyet és ezeket köti össze a hajózási magasság felett átívelő sétány. Így egy, a világon példa nélküli híd, ugyanakkor a régi budapesti sorolt elhelyezkedésű hajómalmokra utaló komplexus születne meg.
Északon a belvárosból részben kitelepíthető nemzetközi hajóállomás kap helyet és válik a rendszer markánsabb elemévé. A hajókon lakó turistáknak nem szükséges közvetlenül a belvárosban lakniuk. Sokkal izgalmasabb a város egy más pontját is megismerve vízibuszon felfedezni a belvárost, és vízibusszal vagy épp metróval hazatérni. Így a városképben is feltűnő „hajó-dugók” és túlzsúfolt dunaparti látvány képe is pozitívan változna. A belvárosba való közlekedést reggeltől estig folyamatosan biztosítja az új korszerűsített vízibusz-hálózat és a metró (ebben az esetben a Gyöngyössy utcai megálló). A Dunapláza, a mögötte épülő új alközpont, a közeli strand pedig nagyobb választási lehetőséget kínál a hajón élő turisták számára.