Az épület terveinek megszületését az erős személyes helyszíni kötődések mellett a megbízók személye is nagyban befolyásolta. A fotós-művészettörténész házaspár gyökereikkel, akárcsak a jómagam Pomázhoz kötődnek. Egyikőjük az egyik neves helyi szerb család tagja, másikuk pedig a szerb pap unokája. Az épület tervezésénél ezek a szempontok is alakították a koncepciót. E mellett Pomáz egyik meghatározó hegyének a Meseliának, a közeli templomtornyok látványának az épületbe “integrálása”, a belső térből feltáruló látványok tudatos megkomponálása is az építészeti kompozíció fontos része volt. A szokás szerint sok skiccmakettezéssel, tömegkísérletezéssel is megtűzdelt tervezés 2011 nyarán kezdődött és végül a tavaly megkezdett eljárásban a terv márciusban megkapta az építési engedélyt. Jelenleg a kivitelezőt szeretnénk kiválasztani.

Egy zsákutca végén található telken jelenleg a család egy régebben elhagyott, leromlott műszaki állapotú állapotú lakóépülete áll. A szomszédban két oldalon található közvetlenül a telekhatáron  épület, nyomasztó hátsóudvart képezve így a még meglévő épülettel.
A telepítésnél a legfontosabb szempont a tájolás és a látványok figyelembe vétele mellett tehát a szép látványt nem nyújtó szomszédos épületek kitakarása volt. Így a ház a telek északi oldalára került, párhuzamosan a telek rövidebb oldalával, a szomszéd épületek elé.  A tájoláson és a megérkezés irányán felül a tervezésnél két további általam fontosnak ítélt tengely kapott hangsúlyt: az egyik a szerb -és a mellette fekvő- katolikus templomok tornya, mely a telek hátsó részeiről jól látható, a másik pedig Pomáz egyik legmesésebb hegye, a Meselia látványa. A két meghatározó látványi elem nyugat, ill. délnyugati irányban található a telektől.

Alaprajzilag az épület „L” formájú, de az L kisebbik szára a hátsó északi oldal felé kanyarodik, nem a kert felé. Erre a „csavarra” több dolog vezetett. Egyrészt keletkezett az épület mögött egy félátrium, erre nyílik a földszinti vendégszoba/dolgozószoba (fürdővel, garderobe-bal), vele szemben uralja a látványt az előbb említett Meselia. Másrészt így lehetett elérni, hogy az épület kilépjen a „harmadik dimenzióba” is, keletkezett még egy, a nagy kerttől eltérő hangulatú kis színtér, egy kisebb léptékű félig épített átrium is. Az egyszerűen csupán a telek szélére tolt épülettel a ház gyakorlatilag „egyfrontossá” változott volna.

A fő irányokra való rászervezésen felül további tervezési koncepció volt, a látványok „keretbe” foglalása is. Kicsit utalva ezzel a fotós munkájára is, aki megpróbálja megragadni, kiemelni, azaz „keretbe foglalni” a különféle pillanatokat, képeket. Az épületen több ilyen „keret” is helyet kapott, hol direkt módon, hol rejtetten. Egy a kert irányába mutatkozik, egy másik a terasz külső oldalfalán a templomtornyok felé, belül pedig a nappali mögött, a művészettörténész munkához elengedhetetlen könyvtárrész irányul a Meseliára.

Az emelet az épület északkeleti oldalán kapott helyet, így biztosítva azt, hogy az előbb taglalt látványok az emeletről is érvényesülni tudjanak. A tudatosan formált lépcsőtér fontos központi eleme a háznak. A felülről megvilágítást kapott egyenes kar a néhány lépcsőfok után elhelyezett pihenőről indul.  Az emeleten három szoba és fürdő, wc kapott helyett, a földszinten pedig a nappali, étkező, konyha, és egy vendégszoba egység található (fürdővel és garderobe-bal).A garázs és a konyha között a részben zsilipként is funkcionáló  raktár és gépészeti helyiség fekszik.

Az épületet délről előtető védi, a kerti terasz a nappali folytatásaként zárja a tömeget. A kis szögtörés által a terasz jobban a kert felé fordul, ill. ez biztosít helyet a kis megemelt padlószintű könytárrésznek is a nappali mögött.

TELJES SZAKÁGI TERVEZŐI STÁBLISTA

generáltervező: STOA Építészműterem Kft, Ásztai Bálint

építész: Ásztai Bálint

látványrender: Bakó Attila

tartószerkezeti tervező: Stágel László

épületgépész tervező: Szőnyi Tamás

elektromos tervező: Balla Krisztina

tervezés éve: 2011

helyszín: Pomáz